A nevem Kéki Zsoltné Andrea

Hajdúnánáson születtem.

Mivel gyerek korom óta vonzódtam a rajzolás, a képzőművészet felé így az általános iskola elvégzése után a szentesi képzőművészeti gimnáziumba jelentkeztem,ahova sajnos nem vettek fel.

Ezért a hajdúnánási Kőrösi Csoma Sándor Gimnáziumban érettségiztem.

Édesanyám unszolására végeztem el a Dienes László Egészségügyi Szakmunkásképzőt s egészségügyi technikus lettem. 1992-től szakmámban dolgoztam műtősként, aszisztesként itthon és külföldön is közel 10 évig.

Férjemmel 1997-ben házasodtunk össze.

1999-ben született fiunk Zsolt, s ebben az évben kezdte el férjem is a kovácsolást.

Ekkor kezdődött életünkben a népművészettel való szorosabb kapcsolat. A korai lakatosmunkákat egyre többször felváltotta a hagyományos kovácsolt tárgyak készítése, amelyben az időnként szükséges kovácsinas feladatokon kívül a háttér információk megszerzése, felkutatása volt a feladatom.

Ennek kapcsán ismerkedtem a népművészeti, néprajzi írásokkal. Ez a folyamat érlelte bennem azt az elképzelést, hogy visszatérjek gyerekkori elképzelésemhez.

Időközben Janka lányunk is megszületett s a két gyerek mellett otthon is végezhető, hozzám közel álló tevékenységet kerestem, mely egyben idővel jövedelmezővé is válhat.

A kovácsolás révén egyre több vásáron, versenyen, bemutatón vettünk részt, amelyek tovább ösztönöztek a saját út megtalálására.

A természetes anyagok iránti vonzódás, a népi forma és mintavilág szeretete ötvöződött elképzeléseimmel, hogy hordható, kellemes öltözékeket kezdjek készíteni természetesen előbb családom számára. A viselt darabok mások tetszését is elnyerték.

A kényelmes ma is hordható, viselhető, természetes alapanyagokból készült ruháimat szelídített formában, a magyar népi kultúrára visszautaló motívumokkal díszítem, hímzem, zsinórozom, rátétezem.

Fontos szempont a nem uniformizált, nőies irány.